Az �g csoda-k�kje lassan sz�rk�be fordul,
a t�volban cseng�-bong� estharang kondul,
lassul az �let, halkul m�r az utca zaja,
a f�k k�z�tt elhalkul a mad�rk�k dala.

B�r�nyfelh�k tova, m�r v�r�s az �g alja,
szem�nk az al�buk� napkorongot falja.
Illatoznak a teraszon a m�zvir�gok,
s�t�tl� kert alj�n lobognak m�csvil�gok.

A Hold kidugja orr�t felh�-paplan�b�l,
lovak horkant�sa hallatszik a kar�mb�l.
Cirpelnek a t�csk�k, a b�k�k kuruttyolnak,
nem is kell enn�l szebb zene az ott-lak�knak.

Feln�zek az �gre, ott a G�nc�l-szek�rre,
k�zel�ben sok milli� csillag f�ny�re,
melyek k�z�tt az elt�vozott szeretteim
arck�peit v�lem �n felfedezni megint.

Ragyogjatok, �zenjetek, intsetek nekem,
sokszor annyira f�j hi�nyotokt�l fejem!
F�nyetek simogassa �ltem minden napj�t,
k�ldjetek sugarat, melyek az er�t adj�k!

 

A l�t m�h�nek csendes
l�ktet�s�t figyelem,
�lom-pillang� sz�ll a Nap
arany szem�re. A f�nyek
mint gyertyal�ngok k�sza
sz�l ajk�ban, kialszanak.

S�padt szenderg�s reszket
az alkonyati sz�neken,
az �gbolton megannyi karc
fon sejtelmes bronz-�v k�pet,
�s a s�t�t sz�tsz�rja
�lom por�t. Ahogy madarak

suhan� sz�rnya, lassan
a t�jra hull a sz�rk�let
hamvas f�tyla. Sz�lai
mint tajt�kz� hull�m-cs�kb�l
fellobban� �gi p�ra
sz�vik �t a l�g t�g hon�t,

t�csk�k dalolnak halkan,
szonettj�k �ji b�v�let
�rjak�nt zeng. Lusta �rnyai
kigy�lnak, ak�r m�lyk�k t�b�l
sz�kkent pill�k, szell� sz�rnya
bec�zi h�v�s homlok�t,

kisim�tva r�ncait.
M�g hallom szuszogni a f�k
kebleit, susog�, d�s lombok
lehelete cir�gatja lelkem,

a csillagok l�ngjai
sz�vembe permetezik l�gy
t�z�k, m�g az est-s�haj lobog
s a l�that�r t�kr�n elpihen.

Holdacska, csillagok �s egy�b �gi f�nyek,
sz�rj�tok kincseitek minden f�ldi l�nyre!
Megnyugv�st, csendes �r�met sugarazzatok,
a F�ld �sszes lak�j�nak b�k�t adjatok!

 

Sz�nes kerti vir�gok k�zt
guggoltam gyermekk�nt
l�legzet-visszafojtva,
s a pillang� nem sikoltott,
mikor �sszecsippentettem,
sz�rnyaihoz kapva gy�zedelmesen.
- Megvagy - ki�ltottam boldogan -
ne f�lj, elengedlek, csak egy
kicsit m�g hadd gy�ny�rk�dhessek!
�m eleresztve mesesz�p sz�rnyai
h�mpora ujjaimra tapadva
mintha cs�fond�rosan k�rdezte volna:
- Meg�rte? Ha ujjad fogja sz�rny�t,
�gysem l�thatod, mi van alatta,
akkor h�t mi �rtelme volt?
Lepk�m t�bb� nem sz�llt,
csak sebzett mad�rk�nt poroszk�lt
boldogtalanul a porban tov�bb...
�r�m�m, amilyen gyorsan j�tt,
olyan hirtelen semmiv� v�lt,
a visszaford�thatatlans�g
k�nnyei �gettek, sz�vem sajgott, f�jt...
A tanuls�g �r�k. Csak n�zni,
de �rinteni soha az �let sok csod�j�t!
Mert vannak dolgok, melyeket
nem birtokolhatsz,
csup�n l�tv�ny�t�l,
s az �rz�st�l, mit �ltala �t�lt�l,
lehetsz csak boldogabb.