A boszorkányüldözések- melyek során többnyire nőket állítottak ítélőbírák elé és végeztek ki boszorkányság vádjával-Közép -Európában a 16. században kezdődtek. A boszorkánygyűlölet gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak- mivel a mágia a keresztény kultúrában bűnnek számított és az ördögimádat bálványimádást jelentett, már a középkorban megtartották az első boszorkány- és varázslóellenes pereket. A bírósági vizsgálat és büntetés az egyház feladata volt, s a vád többnyire a halálokozás, szerelmi varázs, vagy az időjárásvarázslás és "méregkeverés" (régi kifejezés a boszorkányságra) volt. A büntetés mértéke nem volt túl nagy. 1200 után azonban az egyházi és társadalmi válságokebben is változázhoz vezettek. 1209-ben III. Ince pápa keresztes hadjáratra szólított fel a felső-itáliai valdensek hitközössége ellen. A valdensek a dél- franciaországi katharok közé tartoztak, és abban hittek, hogy a Jó és a Gonosz, Isten és Ördög egyenragúak.Ezért ördögimádással vádolták őket. Hasonló sors jutott később a templomos lovagoknak, akik egy időben túl nagy politikai szereztek, ezérta boszorkányság és a sátánimádat légből kapott vádjával állították félre őket.

Az első kivégzések:

1318. február 27-én a pápa megbíta Bartholomeus von Fréjos püspököt és az egyház további képviselőit, hogy vizsgálatot folytassanak több pap és laikus ellen, akikkel szemben az volt a vád, hogy varázsírásokkal foglalkoztak, varázsképeket készítettek és gonosz szellemeket idéztek. E ttől kezdve minden úgy ment, mint a karikacsapás. 1326-ban vagy1327-ben az egyszerre félénk, babonás és nagyon is határozott pápa megfogalmazta a "Super illius speculs" nevű bullát, mely szerint sok ember csak színleg volt keresztény, valójában szerződést kötött a pokollal, és démonolknak mutatott be áldozatokat. Állítása szerint ezek jelentik az igazi veszélyt a keresztényekre. Ezzel elindította avarázslók elleni első tárgyalási hullámot. 1323. április24-én Carcassone-ban négy eretneket végeztek ki, 1357-re a boszorkányság miatt megölt emberek száma 31-re emelkedett.A z áldozatok, akik között férfiak és nők egyaránt voltak, a tásadalom legkülönfélébbrétegeihez tartoztak, gyakran a nemességhez és a papsághoz is.

Boszorkány perek:

A boszorkányőrület korában elég volt a szomszédok irigysége és rosszakarata, egy meggondolatlanul kimondott szó, például egy káromkodás, és bárki máris boszorkányság gyanujába került. A helyi boszorkányvadászok, akik járták az országot és minden híresztelésre lecsaotak, hamar késten voltak a feljelentéssel. Jogi védelmet általában nem kapott a vádlott, bizonyítási eljárást nem folytattak, és a bírók nem igényelták, hogy a vádlott mellett is legyen tanú. A boszorkányperek a 16. századtól kzdve meglehetősen egységs képet mutattak. Egy gyanusított további személyeketnevezett meg, akik újabb neveket adtak meg és ez így ment tovább. A "beismerő vallomásba" besegített a kínzáz is. A vád megerősítéséhez a boszorkénypróbát végezték el. Ha a per kimondta a boszorkány bűnösségát, általában halálos ítélet következett. Sok dűlönév, például a Boszorkányrét és a Boszorkánytér emlékeztet még ma is a kivégzések helyszínére. Boszorkánypereket a 16. századtól a késő 18. századig rendeztek, s ezekben az egyházi és világi bíróságok egyforma buzgósággal vettek részt, egymást támogatva. A perek száma 1590 és 1630 között rohamosan emelkedett.Becslések szerint az eljárások háromnegyede Közép-Európára, Németalföldre, Svájc nyugati részére és Németországra korlátozódott. Hazánkban Könyves Kálmán kimondta: "Boszorkányok márpedig nincsenek."