A szó elsőként „Wica”-ként fordul elő Gerald Gardner írásaiban (Witchcraft Today – „Boszorkányság ma” –, 1954, és The Meaning of 'Witchcraft – „A boszorkányság jelentése” –, 1959). Ő nem magára a vallásra, hanem követői csoportjára használta; magát a vallást mindig witchcraft (boszorkányság) néven említette. A szó valószínűleg az óangol wicca szóból ered, ami boszorkánymestert vagy varázslót jelentett (ebből származik a modern angol witch, azaz boszorkány szó is). Gardner elmondása szerint először 1939-ben hallotta a szót a csoporttól, mely beavatta a vallás tanaiba.

A wicca egy újpogány vallás, mely a világ számos országában megtalálható. Elsőként a brit Gerald Gardner kezdte népszerűsíteni 1954-ben. A wicca nem intézményes vallás, és az egyes hívek és csoportok hite és szertartásai nagyban eltérhetnek, de legtöbbjükre jellemző a hit két istenségben, az Úrnőben és az Úrban, valamint a Wicca Intelem („Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz.”) és a „Háromszoros visszatérés törvényének” betartása, valamint a mágikus szertartások végrehajtása.

Mivel a wiccának nincs egyháza vagy bármilyen központi szervezete és előírásai, az egyes hívők és csoportok hite és gyakorlata nagyban különbözhet. A kulcsfontosságú elvekben és a szertartások fontos elemeiben azonban megegyeznek. A Gardner és követői által követett irányzat szerint a wicca csak a beavatottak számára volt elérhető, az 1960-as évek óta azonban nem beavatottak is elkezdték a wicca szót használni magukra. Mára ezek az ún. eklektikus wiccák sokkal többen vannak, és a hitben és gyakorlatban is nagyobb az eltérés.

A wicca a boszorkányság egy változata, ami vallási és mágikus fogalmakon alapul. Legtöbb híve boszorkányként tekint magára. Az eredeti irányzat beavatottjai egy istennőt és egy férfi istent imádnak, megtartják az év nyolc nagy ünnepét és az esbatokat (telihold és újhold ünnepe), saját szertartásuk és erkölcsi törvényeik vannak. Az eklektikus wicca irányzatokban a szervezeti jelleg sokkal kisebb szerepet játszik, nagyobb változatosság figyelhető meg a hitelvekben, de a szertartások és az erkölcsi törvények hasonlóak. Pár eklektikus wicca sem boszorkánynak nem tartja magát, sem varázslatokat nem végez. Számos wicca újpogánynak tartja magát.

A legtöbb wicca számára két istenség létezik, egy női és egy férfi isten. Ők egymást kiegészítő ellentétek. Gyakran jelképezi őket a Hold és a Nap. Sok wicca hite szerint az istenek képesek megjelenni emberi formában. Meg tudnak nyilvánulni a főpapnőn és a főpapon keresztül a szertartások alatt; az ehhez megfelelő szertartás a Hold lehívása (vagy a Nap lehívása).

Az Istennőnek gyakran három aspektusa van – a fiatal lány, az anya és a bölcs idős asszony, őket a növekvő hold, a telihold és a fogyó hold jelképezi. Férfi párja, akit gyakran szarvakkal ábrázolnak (innen a neve: the Horned God, magyarul gyakran: Agancsos Isten, Szarvas Isten, Agancsos Úr) a természetet jelképezi, az életet és halált, a termékenységet. Gardner tanításai szerint ők a Brit-szigetek ősi istenei, egy agancsos isten és egy anyaistennő. Gardner azt is kijelenti, hogy létezik egy náluk magasabb rendű, megismerhetetlen lény, az Elsődleges Mozgató.

Számos wicca hitű számára az Úrnő mindenhol jelen van és mindent áthat, az Úr pedig az élet szikrája őbenne, egyszerre szeretője és gyermeke. A wiccának néhány irányzata, főként a feminista dianikus wicca szerint az Úrnő egymagában teljes, és ennek az irányzatnak a követői az Urat nem imádják.

Számos wicca egyistenhívő, egyedül az Úrnőben hisz, vagy duoteista (az Úrnőt és az Urat imádja). Ezeknnek egy gyakori kiterjesztése az a hit, mely elismeri minden kultúra összes istenségének létezését, de az Úrnő és az Úr (vagy egyedül az Úrnő) egy-egy aspektusának tekinti mindet. Vannak többistenhívő wiccák is, és olyanok is, akik az egyes isteneket nem valódi személyiségeknek, hanem archetípusoknak tekintik. Egyesek elismernek egy egységes, legfelsőbb istenséget.

A wicca erkölcs alapszabálya: Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz. Szintén fontos a hármas törvény, mely szerint bármit tesz valaki (akár jót, akár rosszat), az háromszorosan száll vissza rá.

Sok wicca követi a nyolc erény előírását is, amelyet Doreen Valiente Charge of the Goddess című könyvében említenek: szépség és erő, hatalom és együttérzés, büszkeség és alázat, öröm és tisztelet. Valiente versében ezek egymást kiegészítő párokba vannak rendezve, mely újabb példája a wicca gondolkodásmódra gyakran jellemző dualizmusnak. A beavatott wiccák közül vannak, akik egy 161 pontból álló törvényt is követnek, ezek azonban valószínűleg nem ősi eredetűek, hanem Gardner találhatta ki őket, reagálva a covenjén belüli belső konfliktusra.