MIK A RÚNÁK?

A rúnák alfabetikus jelek, az észak-európai népek használták az I. századtól kb. a középkorig.

Azonkívül, hogy írott ábécé volt, szimbólumrendszerként is alkalmazták mágikus célokra és jóslásra. Alakjuk és jelentésük feliratokban és kéziratokban maradt fönn.

A legfontosabb különbség, ami megkülönbözteti a rúnaábécét más ábécéktől, az,hogy minden egyes betűnek vagyis rúnának jelentése van. Például ábécénk első három jelének, az "á", "bé", "cé" kiejtett hangoknak semmi értelme, viszont az első három rúna: "fehu", "uruz" és "ţurisaz" létező szavak a germán nyelvben, jelentésük: nyáj, mammut és óriás. A rúnáknak mágikus és vallásos jelentése is volt, ezáltal vált az írás egyszerű folyamata mágikus cselekvéssé. Azonkívül, hogy jóslásra is alkalmazták, varázsigéket is alkottak belőlük.

Ma újra felfedezik a rúnák szimbólumrendszerét és mérhetetlen népszerűségnek örvend a rúnajóslás. Kulcsot ad kezünkbe ahhoz, hogy megértsük ősi népek ma is eleven gondolkodásmódját, azokét, akik a rúnákat megalkották, és sokat tanulhatunk egy olyan életmódtól, ami talán egyedibb módon kapcsolódott a természetes világhoz és a szellem birodalmához, mint a miénk.

A RÚNÁK TÖRTÉNETE ÉS EREDETE

Amennyire tudjuk, a rúnaábécé két különböző forrásból eredhet - egy mágikus és egy írásosból. Prerúnikus szimbólumok vagy hällristningar leleteit tárták fel különféle bronzkori kövekbe vésve, leginkább Svédországban. Némelyik szimbólum teljesen azonosítható a későbbi írásjelekkel, mások meg olyan ideákat és fogalmakat jelölnek, melyek a rúna nevében testesülnek meg (pl. nap, ló, stb.) Pontos jelentésük nem maradt ránk, de feltételezések szerint jóslásra vagy sorshúzásra alkalmazták, és egészen bizonyosan ebből alakult ki a későbbi rúnaábécé mágikus funkciója.

Nem tisztázott ma még a rúnák "ábécé"-vé válásának körülményei. Lehet, hogy latin és görög eredetű, ám történeti és régészeti bizonyítékok erősen arra utalnak, hogy Észak-Itáliából származik. Túl sok a párhuzam a két ábécé közt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhatnánk, különösen a betűk alakjában, valamint az írás többféle irányában. Ez azt is megmagyarázná, hogy miért hasonlít sok rúna a római betűkre, hiszen az itáliai és latin írásjelek egyaránt az etruszk ábécéból származnak (ami a nyugati görög ábécécsalád egyik ága). Eszerint az elmélet szerint a futhark valamikor az ie. I. század előtt keletkezhetett, amikor az itáliai írásjeleket magába olvasztotta és helyébe került a latin ábécé. Nyelvtörténeti és fonetikai analízis szerintl még korábbi dátum is számításba jön, talán egészen az ie. II. sz elejéig visszamehetünk a datálással.

Amikor az északi törzsek integrálni kezdték az itáliai ábécét saját szimbólumrendszerükbe, profán és vallásos életük szempontjai szerint adtak a betűknek neveket, ilymódon transzformálva egyszerű piktogrammjaikat egy mágikus ábécébe, majd ezeket talizmánként, mágikus feliratokként és jóslásra használták.

A "futhark" név, akárcsak az "ábécé", a rúnasor első néhány betűjéből adódik. Ez a sor kétségtelenül eltér a latin ábécétől, és különleges helyet biztosít az alfabetikus írásjelek között. A futhark eredetileg 24 jelből állt, F-fel kezdődött és O-val végződött, a mai Svédország, Norvégia, Dánia és Észak-Németország területén élt északi germán törzsek használták. Ezt a rúnaábécét "ó-" vagy "germán futhark" néven ismerjük.

Valamikor az V. század környékén Fríziában változások álltak be a rúnák alakjában. (Észak-Hollandia és Északnyugat-Németország.) Ez a korszak egybeesik az erről a területről induló angolszász invázióval, és a hasonló rúnák megjelenésével a Brit-szigeteken. A rúnák alakja megváltozott, főleg az A/O, C/K, H, J, S és Ng rúnáké. A nyelvben beállt változások pedig ahhoz vezettek, hogy öt vagy kilenc rúnával bővült az ábécé, ezekkel fejezték ki a különleges hangokat, egyes rúnák pedig más megfelelő jelölést kaptak. Később ez az ábécé az "angolszász futhorc" néven vált ismeretessé.

Skandináviában az ó-futhark kb. a VIII. századig maradt fönn, az Eddák koráig, ekkor megváltozott az ónorvég nyelv, ennek megfelelően a rúnaábécé is módosult, az új hangok jelölésére. Az angolszász futhorc-kal ellentétben az ifjabb futhark (ahogy ma hívják) 24-ről 16-ra csökkentette a jelek számát, egyes rúnák pedig több hangot is kifejeznek egyszerre. Formájuk megváltozott és leegyszerűsödött. Ennek a futharknak is van több változata - a dán, hosszúágú, norvég, pontozott, stb.

A rúnaábécé Dániától északra terjedt Svédország és Norvégia felé, és a vikingek juttatták el Izlandra és Grönlandra. Lehetséges, hogy a Vinland-expedícióval Észak-Amerikába is eljutott, bár ezidáig nem került elő autentikus írás.

A rúnák fennmaradása

A rúnák, elsősorban ifjabb alakjukban egészen a XVII. századig fennmaradtak. Ebben az időszakban számtalan helyen fellelhető, érméktől koporsóig, egyes helyeken pedig az Egyház is áldását adta használatukra. Még a közemberek is le tudtak írni egyszerű rúna-varázsigéket. Sajnos, amikor az egyház ádáz küzdelmet indított "az ördög kiűzésére Európából" címen, ennek a többi mágikus művészettel együtt a rúna is áldozatul esett. A rúnamestereket száműzték vagy bujdosásra kényszerültek, s a rúnák tudománya velük együtt sírba szállt, csaknem teljes egészében. Bár egy része titokban fennmaradt, ma már bizonyos esetekben szinte lehetetlen elkülöníteni az ősi hagyományt a modernebb ezoterikus filozófiáktól.

A rúnatanok történetének talán legsötétebb korszaka, amikor német tudósok újjáélesztették a náci mozgalmon belül a 20-as, 30-as években. Ami jogos folklór-újjáélesztésnek indult, sajnos annyira eltorzult a náci ideológia és fajelmélet hatására, hogy az ebből a korszakból származó kutatásokból semmi komolyan vehető adat nem maradt fenn.

A második világháború után roppant ellenszenv övezte a rúnákat, mivel a nácikkal hozták kapcsolatba, és csak igen keveset írtak róluk egészen az ötvenes-hatvanas évekig. A nyolcvanas évek közepe táján, a "New Age"-mozgalmak és a pogány vallások újjáélesztése idején világszerte rohamosan terjedt a rúnák népszerűsége (főleg az Asatru-mozgalomban). Innentől kezdve egyre népszerűbb jóseszközzé és a tudatosodás eszközévé vált.

A RÚNÁK JELENTÉSE

Források

Sokféle rúnafelirat maradt fenn, kardokon, kövekbe vésve, bronz ékszereken, sokszor a rúnaábécét felsorolva. Ezek közül az egyik legrégebbi és legteljesebb a Kylver kő, amit Gotlandban, Svédországban tártak fel és az V. századból származik. A többi lelet kevésbé teljes, de jelentős konitnuitást mutatnak a betűk rendjében. A keresztény kor beköszönte előtt egyetlen olyan írásos emlék sem maradt fenn, amire feljegyezték volna a rúnák akkori nevét és jelentését. IX-XII. századi kéziratok maradtak fönn, melyek rúnaversek néven ismeretesek. Minden egyes rúnáról szól egy vers, ami magával a jellel és annak nevével kezdődik. E versek némelyike pogányabb,mint a többi, főleg az Izlandról származók, oda ugyanis később ért el a kereszténység, mint az angolszász területekre.

A rúnák neve úgy tűnik, viszonylag sértetlenül maradt ránk, és bár nincs olyan kéziratunk, ami a régebbi, germán rúnák neveit felsorolná, az angolszász és skandináv rúnaversek megegyeznek annyira, hogy közös eredetük bizonyítható legyen. Ezek a nevek talán a legjobb nyomravezetőink abban, hogy mit jelenthettek az egyes rúnák az akkor élt népek számára.

Értelmezés

A futhark egyedi rendje és a három "aetts"-be, nemzetségbe történő hagyományos felosztása nagyjelentőségű lehet a rúnák közti teljeskörű kapcsolatok kibogozásában. Egyes szerzők felfigyeltek bizonyos párokra és csoportokra a soron belül (nyáj / bivaly, hagalaz / nauthiz / isa, stb. ), de ezidáig az általános minta jelentése rejtve maradt előttünk. Napjainkban néhány szerző (nevezetesen jómagam és Freya Aswynn) független alapú rendszert dolgozott ki a futhark, mint egész, valamint a nemzetségek, mint alosztályok értelmezésére, útmutatóként felhasználva a norvég mitológiát és irodalmat. Bár ezek a próbálkozások többnyire elméletiek, betekintést engednek a norvég felfogásba, akik feltehetően szimbolikus kulcsként használták a rúnákat, hogy megértsék anyagi és szellemi világukat.

Utazásként közelítem meg a fuţark-ot - spirituális odüsszeiaként, melyben az utazó akadályokba ütközik, adományokat kap, vitális leckében részesül, ami segíti emberi kiteljesedését. Ez a folyamat egyszerre személyes és mítikus, ciklusokat és mintákat követ, melyek a skandináv világképet követik. Ez a világkép alapvetően különbözik a XX. századi átlag nyugati felfogástól, ezért a rúnák teljes megértése az észak-európai ősi népek mítoszain, kultúráján és életmódján keresztül érhető el. Ha többet akarsz tudni a témáról, kérlek, nézd át hozzá az elérhető online forrásokat, valamint az általam ajánlott olvasnivalók listáját.

Feltétlenül fontos megjegyezni, hogy bár az alábbi rúna-értelmezések komoly történeti bizonyítékokon és a skandináv kultúra megértésén alapulnak, legalábbis részben azért spekulatívak, és nem szabad úgy elfogadnunk őket, mint "A rúnák hiteles és eredeti jelentései"-t. Annyira kevés tényt tudunk a rúnákról, hogy bárki előállhat a maga elméletével, egyik sem lehet hitelesebb a másiknál. Ahol csak lehetett, megpróbáltam világosan elkülöníteni a biztos tényeket a saját spekulációimtól.