Minden mágia a testből és a testszerűből, a lét képszerű-tárgyi megjelenéséből indul ki. Hogy a test és a dolgok csak fenomenális realitással bírnak, nem tesz semmit, mert az öntudat számára nincs más realitás, mint a "képzet", a tárgyi "külvilág", a "jelenség" realitása. Realitás nincs tudat nélkül. A test és a dolgok alapvető tartalma a létnek, s a test átistenítése és az Isten megtestesítése a tengelye minden mágiának. Amit Friedrich Gundolf mondott az antik élet egészéről, az különösen érvényes a mágiára és kisugárzási területeire: "Csak olyan emberek körében lehetséges, akik igenlik, megszentelik, átistenítik az érzékileg körülhatárolt létet, és jelképpé alakítják át az erőként, ösztönként, sorsként érzett, sejtett, elgondolt láthatatlan életet. Test alatt persze nem modern értelemben vett fiziológiai apparátust kell érteni, hanem egy metafizikai létezőt, átistenítés alatt pedig nem egy pszichológiai átélés-folyamatot, sem a vulgáris értelemben vett "istenítést", hanem egy kultikus aktust, amely mitikus látással párosul. Az Isten testet öltésének kultikus aktusa, a beavatás a varázs, amely lehívja és megköti az istenit az emberformában, az emberi térben. Együttjár vele az ember egész lényével, minden érzékével befogadott isteni jelenléttel való eltöltöttség érzése, az Isteni kihatása az egész életre. A test átistenülése valamint egészen más, mint a vallástörténeti szimbólumokkal való esztétikai játék. Éppen olyan szigorú és emelkedett, ha nem szigorúbb és súlyosabb, mint a világtól elforduló vallások."
A beavatás szakrális alaphangja, mint a mágikus centrum kisugárzása, az egész létet át kell, hogy hassa, és e magasan tartott színvonalról kell bekövetkeznie a végső felszárnyalásnak vagy a legsötétebb zuhanásnak.
Nem szabad azt hinnünk, hogy ezek az eredmények bármilyen gyakorlatokkal elérhetők. Ezek végeredményben a kegyelem vagy a sors adományai. A kegyelmet nem lehet momentán erőfeszítéssel vagy iskolás feladatok megoldásával kikényszeríteni. A kegyelem az Istenek szabad ajándéka, és mindig annak a jele, hogy bensőnkben Isten törekszik testet ölteni. Aki nem hord magában démonikus magot, az sohasem fog mágikus világot létrehozni.
A mágikus "felébredés" legfontosabb eszköze régen az összmiliő mellett egy már felébredt bölccsel való kapcsolat volt. Még magában véve a puszta lét egy mágikus áramokkal átlüktetett környezetben elég arra, hogy mérhetetlen sok csírát felneveljen. A csíra életrehívásához azonban egy nagy iniciált lélegzete szükséges, és ez semmivel sem pótolható, mert a könyv betűin keresztül való közvetítésben már elhal e lélegzet élő ereje...
Dr. Ernst Schertel

A mágia minden vallás kezdeteinél kimutatható, a természeti népek gondolkodására és világképére jellemző vallási cselekmények sorozata: a titkos erőket bizonyos, szigorúan rögzített szertartásokkal, ill. szabálykövető viselkedéssel igyekeztek szolgáltatukba állítani. Beszélünk ún. fehér és fekete mágiáról, habár a mágia nem fehér, vagy fekete, saját célja mindig függö a mögötte álló egyén céljaitól. Azt a bűbájosságot, amit jó célok érdekében végeznek, fehér mágiának nevezzük, amit gonosz szándékkal űznek, fekete mágiának hívják.  Maga a világ is mágia, sokunknak még a fizika és a matematika eredményei is ebbe a kategóriába tartoznak. A mai ember azonban a mágiát automatikusan a varázslattal, sőt a negatív töltésű használatával azonosítja csupán. Hajlamosabbak vagyunk tehát a fekete praktikákra? A jövö átláthatalansága és az ember alapvetö félelmeinek megnyilvánulásai megnövelték a fekete mágia iránti keresletet.Ugy tűnik, a félelem energiái erösebbek, mint a szeretetéi. Köszönhetjük ezt a tendenciát elsösorban a médiáknak, a filmgyártásnak, a felgyorsult életnek. A fehér mágia húrjai finomabban, légiesebben szólnak,érzékelésükhoz határozottan át kell lépnünk a mindennapi élet vastag szűrőit, lelki szemeink elött a szeretet vízióját fenntartva.

A mágia a legtöbb, sőt, szinte valamennyi vallásban szerepet játszik (a római katolicizmusban az oltáriszentség átlényegülése például tiszta mágia). Sokan mégis szinte csak a boszorkánysághoz kötik, talán mert erről rendelkezünk a legtöbb információval. A boszorkányság, a wicca mindenekelőtt szintén egy vallás. Az Úr és az Úrnő dícsérete ezért a boszorkányság legfőbb feladata, a mágia másodlagos a hódolat mellett. A mágia önmagában csak mesterség - ezért ha valaki mindössze csak varázsolni akar, nem kell boszorkánnyá lennie hozzá.  Elméletileg bárki varázsolhat, legalábbis megkísérelheti, az ilyen ember a varázsló. De  a mágiának több tucat, sőt több száz különféle fajtája van, és némely változata rendkívül veszélyes. 

Hogy mit is jelent mégis pontosan az a szó, hogy "mágia"? Ez a kifejezés különböző emberek számára különböző értelemmel bír. Nem színpadi varázslásról, szemfényvesztésről van szó. Hölgyeket kettéfűrészelni, kendőket előcibálni a semmiből - merő illúzió. Aleister Crowley meghatározása szerint a mágia "az a tudomány vagy művészet, amelynek segítségével csupán az akaratunkkal változást idézünk elő". Más szavakkal: elérjük, hogy az történjen, amit akarunk. Hogyan tehetjük ezt? Íme egy kis részlet Boko Gede: The Everyday Practice of Voodoo (A vudu alapgyakorlatai) c. könyvéből:

Sose bájoljon azért, hogy "lássa, működik-e" - valószínűleg nem fog -, vagy azért, hogy bebizonyítsa valakinek, hogy igen. Csak a legnagyobb szükség esetén folyamodjon hozzá. Nehéz munka, ha jól csinálja.

Az ősember úgy bájol, hogy elképzeli, amit akar. Leül, és "látja" magát, amint vadászik. "Látja", ahogy becserkészi az állatot, ahogy megtámadja és megöli. "Látja" magát, ahogy eszik. Néha a felidézést megkönnyítendő, rajzol. Képet fest, vagy vés magáról, amint elejti a vadat. Mindez a "szimpatikus" vagy hasonlóságon alapuló mágia része... A LÁTÁS, vagyis a vizualizálás megtanulását gyakorlatok segítik. Az első könnyű.

Tépje ki mondjuk egy ház képét egy képeslapból. Nézze meg figyelmesen. Tanulmányozza alaposan. Lássa a ház minden részletét. Jegyezze meg a kép többi részét. Lássa a tető alakját; az ablakok méretét, elhelyezkedését. Lássa az ajtót és a hozzá vezető lépcsősort, ha van. Lássa a kertet és a kerítést, ha van. Lássa a ház mellett vezető utat, az esetleg a képen lévő embereket.

Most szakítsa ketté a képet. Az egyik felét tegye egy ív hófehér papírra. Nézzen rá. Vizualizálja a kép hiányzó részét. Lássa az egészet. Lássa emlékezetében minden részletét. Végül ellenőrizheti önmagát a kép eddig hiányzó felének segítségével.

Ezt a gyakorlatot végezheti egyre bonyolultabb képekkel mindaddig, amíg minden részletet könnyedén fel nem tud idézni.

Most tegye maga elé egy ember fényképét (ezt többek között gyógyításnál alkalmazhatja)... Addig kell tanulmányoznia, amíg minden részletét hajszálpontosan nem látja. Képessé kell válnia arra, hogy lássa, hogy vizualizálja őt, miközben azt teszi, amit maga akar.... Lássa! Akarja! Koncentráljon!

"A fekete és a fehér mágiának nincsenek faji összefüggései, a jó és a rossz korai iráni fogalmából eredeztetjük őket. Zoroaszter (Zarathusztra) szerint a démonok (dévek vagy daévák) között egyetlen mindenható van, Ahura Mazda, a fényességes, a jó, a szent - a Fény, a Nap. Vele szemben áll a Sötétség - akit Ahriman, az ősgonosz testesít meg (hiszen fekete nélkül a fehér sem létezne. Ahura Mazdától magától sok lény fogant, ő az atyja többek között a két ikerszellemnek, a Jótevőnek és a Pusztítónak is, akikben megismétlődik a jó és a rossz őseredeti elkülönítése). A dévekből lettek az ördögök. A Jó és a Rossz dualizmusának (kettősség) elvét továbbviszi a Mithras-kultusz, majd a kereszténység. Így lényegében Iránból örököltük meg a fehér és a fekete mágia alapelveit." (Raymond Buckland)