|
A jelen kor Tarot kutatói úgy tekintik ezeket az ősi képeket, mint időfeletti szimbólumokat, amelyek keletkezését nem lehet egy bizonyos korhoz vagy kultúrához kapcsolni.
E nézetek szerint a szimbólumok az emberi lélek mélyéről bukkannak elő, ahová az emberi tudat képtelen behatolni.
Nem racionálisan keletkeznek és nem a tudat termékei.
Ezek az ember legmélyebb lényegi tükörképei, amelyek minden emberben közösek és amelyek gyökerei a létezésből fakadnak.
A Tarot kártyákat eredetileg nem jövendőmondó trükköknek szánták, hanem inkább úgy, mint az egyiptomi hieroglifák ezoterikus-asztrológiai szimbólumai , ezek voltak a kulcsok az egyetemes műveletek tudományához.
A káldeai és a föníciai misztériumokból bizonyos igazságok váltak láthatóvá, amelyek jelentős párhuzamot mutatnak
a tarot szimbolizmussal.
A Tarot képek szimbolikus jellege megmagyarázza azok sokértelműségét. A hagyomány szempontjából vizsgálva minden egyes tarot kép hármas információt hordoz:
- számértéket, számmisztikai jelentést,
- betűt, szómágiát, mantrát,
- történetet, mítoszt, képet, azaz írást.
Ily módon válik egy reintegrációs rendszerré, akárcsak az archaikus beavatások.
A Tarot rendszerében nagyon fontos az analógiás gondolkodás. Minden okkult és ezoterikus rendszer alapja az analógiákban rejlik. Itt tárulnak fel a kölcsönös összefüggések, tehát a világunk különböző aspektusai között létező sokrétű kapcsolat. Az analógia-elmélet nem más, mint a tulajdonképpeni ezoterikus tanok racionalizálása.
Azok, akik nekivágnak a bölcsesség felkutatásának, a Tarot segítségével egy izgalmas és gyümölcsöző utazás részeseivé válnak.
|
|
|