A T�nd�r sz� eredete

A t�nd�r jelent�se nem tiszt�zott – vannak, akik egy sumer sz�gy�k�t ismernek fel benne (dingir sumer nyelven „isten(s�g)”, „�g” jelent�s�; egy�bk�nt ugyanebb�l a sz�b�l vezetik le a tenger-t is), s�t a magyar n�pmes�k T�nd�r Ilon�j�t is egy sumer isten nev�b�l sz�rmaztatj�k (Dingir Ilama).  A dingir a sumer "�t�let" �s "hozni" szavak �sszet�tele.  M�sok t�r�k eredet�nek mondj�k.

Els� adatunk a  15. sz�zadi M�ncheni k�dexb�l ismert: "�s �k [a tan�tv�nyok], hogy l�t�k �t [J�zust] a tengeren j�ratta [j�rni], alajt�k [v�lt�k, gondolt�k] �tet t�nd�rletnek �s �v�lt�nek." A k�z�pkorban a "k�s�rtet" mellett m�s, kimondottan negat�v jelent�sekben haszn�lt�k, mint  Szenczi Moln�r Albert magyar-latin sz�t�ra  mutatja: "sz�rny, csodal�ny; var�zsl�; szemf�nyveszt�"; "az, aki k�nye-kedve szerint szerint k�l�nf�le alakot tud �lteni". Ezek alapj�n �rthet� a sz� jelz�i haszn�lata, "gyorsan elm�l�, semmibe vesz�, r�pke, t�n�keny" �rtelemben , mely f�k�nt a k�lt�i nyelvre jellemz�: p�ld�ul mint "v�ltoz�kony" Berzsenyin�l: "T�nd�r szereyog, hol ut�lva n�z r�nk.")