A Tündér szó eredete

A tündér jelentése nem tisztázott – vannak, akik egy sumer szógyököt ismernek fel benne (dingir sumer nyelven „isten(ség)”, „ég” jelentésű; egyébként ugyanebből a szóból vezetik le a tenger-t is), sőt a magyar népmesék Tündér Ilonáját is egy sumer isten nevéből származtatják (Dingir Ilama).  A dingir a sumer "ítélet" és "hozni" szavak összetétele.  Mások török eredetűnek mondják.

Első adatunk a  15. századi Müncheni kódexből ismert: "És ők [a tanítványok], hogy láták őt [Jézust] a tengeren járatta [járni], alajték [vélték, gondolták] őtet tündérletnek és üvöltének." A középkorban a "kísértet" mellett más, kimondottan negatív jelentésekben használták, mint  Szenczi Molnár Albert magyar-latin szótára  mutatja: "szörny, csodalény; varázsló; szemfényvesztő"; "az, aki kénye-kedve szerint szerint különféle alakot tud ölteni". Ezek alapján érthető a szó jelzői használata, "gyorsan elmúló, semmibe vesző, röpke, tünékeny" értelemben , mely főként a költői nyelvre jellemző: például mint "változékony" Berzsenyinél: "Tündér szereyog, hol utálva néz ránk.")