Az elfekről általában

A legtöbb elf megátalkodott individualista, (az egyéni (önön) érdekeivel törődő, a közösségtől elkülönülő-a szerk.) emiatt csaknem olyan önzőnek tűnnek mint az orkok-pedig az elfek nem saját céljaikat nézik, csupán pillanatnyi szeszélyük vezérli őket, és cselekedeteik során nem mérlegelik a várható hasznot, hiszen mindent az önkiteljesítés és az élvezetek jegyében tesznek. Az életet többre becsülik a hősies halálnál, ezért hajlamosak ,,gyáván" viselkedni- legalábbis a mások értékrendje szerint gyáván. Az elf alfajok hallása és látása kitűnő, akárcsak az erdei ragadozóké, ezenkívűl az elfek számottevő éjjeli látással is rendelkeznek (amely a csillagok fényénél 30 méterre olyan tökéletes, mintha nappal lenne azon túl gyengül és nagyjából 60-100 méteren túl megszűnik.)

Az elfek ideje

Elfengadi Éra - 7-15. Ciklus. Az elffajokat a vadságukról és kegyetlenségükről ismert szárnyas szörnyetegek, a quetterek telepítették be a Káosz Világába a 4. Cilus elején Aslantassról, az elfek anyavilágáról- egészen pontosan Stredihgar, a valaha létezett legerősebb quetter törzs máguskirálya. Az ikervilág egyik bolygóján a gilfek éltek, a másikon az elfek és azok mókás teremtményei, a tündérkék és tündemanók. (Egyes eretnek elfszekták szerint nem is létezik Aslantass világa, mivel Stredihgar nem behozta, hanem teremtette az elfeket Aslantass nevű várában. Az igazságot talán sosem fogjuk megtudni). A 6. Ciklus végén az elfek kivívják függetlenségüket Ezüstszemű Levandel vezetésével. E gyilkos háborúban a quetterek csaknem az utolsó szálig kipusztulnak. Azrán békés elfbirodalomtól a 16. Ciklus kezdetén a guarik veszik át az uralmat, s az elfek szép csendesen visszahúzódnak a csendes erdők mélyére nyugalmas völgyeikbe.

 Az elfek egykor ugyanolyan ezerféle népség voltak, mint mostanság az emberek. Közel 3000 éven uralták Worlukot, a Káosz Világát, ám az új korok új felvonásai lekényszerítették őket a történelem színpadáról. S bár még most is számosan képviseltetik magukat Worluk világán, már korántsem mutatnak olyan kavargó sokszínűséget, mint egykoron, amikor a titokzatos Aslantass meseföldjét elhagyva betelepültek az új lehetőségek honába.

 Night Elf- Éj Elf 

A világtól elvonultan élő Éj Elfek voltak az első faj amely megjelent Warcraft Világában. Ezek az árnyékban élő, halhatatlan lények voltak az elsők, akik megtanulták használni a mágiát, és hagyták elterjedni mindenütt a világon közel tíz ezer évvel a Warcraft I előtt. A Éj Elfek vakmerő mágiahasználata hozta először a világba a Lángoló Légiót (Burning Legion), és ez vezetett a két titáni faj első katasztrófális háborújához. A Éj Elfeknek éppen csak sikerült kiűzniük a Lángoló Légiót a világból, de csodálatos hazájuk összedőlt és elárasztotta a tenger. Ezidáig a Éj Elfek elzárták magukat a világ többi részétől és rejtve maradtak szent hegyük, a Hyjal tetején, sok ezer éven át. A Légió inváziója felrázta őket hosszú szunnyadásukból. Most újból érdekelté váltak a világ újraformálásában és első alkalommal szövetséget kötöttek más fajokkal, hogy Azeroth túlélését biztosítsák. Mint faj, a Éj Elfekre jellemző a becsületesség és megbízhatóság, de mégis nagyon bizalmatlanok a világ "egyszerűbb" fajaival szemben. Az éjjeli életmódjuk és a rejtegetett erejük sokszor kicsalja ugyanazt a bizalmatlanságot a halandó szomszédaikból. Szülővárosuk Darnassus. Nyelvük: Közös, Éj Elfek Nyelve.

  Blood Elf - Vér Elf

A harmadik háborúban (Third War) Prince Arthas csaknem teljes egészében elpusztította a High Elf népet. A maroknyi túlélő élére a faj utolsó fia, kinek még királyi vér folyt az ereiben, Kael'thas Sunstrider - közismertebb nevén Kael - állt.
Bár kezdetben a nép hű maradt a Lordaeronban vesztésre álló Szövetséghez,
Garithos, a rasszista parancsnok rendre ögyilkos akciókra rendelte ki a Blood Elf csapatokat, s amikor egy ilyen hadművelet során Lady Vashj, a nagák hadvezére segítségét ajánlotta a vesztésre álló seregnek, Kael kénytelen volt elfogadni a szövetséget. Nem volt más lehetőség, mint a szökés Outlandsre, azon a porátlon át, melynek segítségével Kel'Thuzad is megidézte Archimonde-ot Azerothra.
Ekkor Vashj felfedte Keal előtt a rémítő igazságot: csakúgy, mint a nagák, a Blood Elfek is függővé váltak az egykori otthonukban, Quel'Thalasban a misztikus Sunwellből áradó mágiától, de Vashj mestere, a Night Elfek fogságában sínylődő Illidan Stormrage, kiszabadításáért cserébe megtanította Kaelt és népét, hogyan csillapíthatják éhségüket a démoni mágiából merítve.
Azeroth Blood Elfjeinek egyetlen célja, hogy újjáépítsék szeretett szülőföldjüket, Quel'Thalast, s gyógyírt találjanak szenvedélyükre. Hogy céljukat elérhessék, a Hordával léptek szövetségre, s őket segítik, hogy eljuthassanak Outlandre, s újra egyesíthessék erőiket vezérük, Prince Kael'thas irányítása alatt.

 Driádok

Az Erdők Leányai, ahogy sokan ismerik őket, mutatnak némi különbséget a többi elfhez képest. Ezek közül legkülönösebben a természethez való hihetetlen ragaszkodásuk. Bőrük, hajuk az erdő színeinek változatosságát mímeli, ráadásképpen az évszakok változásakor a természettel együtt ők maguk is változnak. Nyáron zöldellenek, ősszel ez a zöld először aranysárgába, majd rozsdabarnába érik, aztán az első hóval hajuk és bőrük is kifehéredik, míg tavasszal a szivárvány színeiben tündökölnek. Furcsaságuk továbbá, hogy szálas bőrük olyan akár a nyövények rostjai, és ha sebet ejt valami rajtuk, fehéren véreznek, mintha a törött szárú kutyatejvirág eresztené levét. A korral együtt bőrük egyre durvábbá keményszik, elfásul. Mondják, egy erdőben számtalan fa öregségben elhunyt dirád lelkét rejti.

  Nemestündék

A nemestünde név mára már a kihalt fajokra emlékező kódexek lapjain fordul elő, ugyanakkor többen tudni vélik, hogy e varázsos és hatalmas teremtmények nem haltak ki, csupán elrejtőztek a világ mocska elől. A legendák szerint ők voltak Aslantass igazi urai, és urak maradtak máig is a tündérnép között.

 Drelfek

Talán a legritkább, ám mágiában a legerőteljesebb népcsoport; elfek és drének vérének keveredései. Ők ellentétben, az elfek többségének légiességével, magasak, vállasak, izmosak. Mozgásuk ruganyos, a nagymacskákéra emlékeztet. Hófehér hajuk, vörös parázsló szemük félelmetes megjelenést kölcsönöz nekik. A drelfek többnyire kiváló kardművészek és erőteljes mágiahasználók.

 Erdei Elfek

 Leggyakrabban az erdei elfekkel találkozhat össze az emberfia - a köznyelv őket nevezi tündérnek, amely elnevezés nem tévesztendő össze az alig arasznyi, pilleszárnyas, játékos tündérke nevével. Alacsony, a törpékét alig meghaladó testmagasságuk, filigrán alkatuk okán könnyen megkülönböztethetők más elfektől. Mandulaforma, ékkőragyogású szemük a fűzöldtől az égszínkéken át, a bíborszínnel bezárólag bármilyen lehet. Hajuk rendszerint sápadtzöld.

http://bakacsinerdo.mindenkilapja.hu/