Oly ismer�s vagy, mintha hajdan
�lt�l is volna m�r velem.
M�sokn�l, otthon, utcazajban
megl�tom arcod hirtelen.
Te j�ssz, ha halk nesz k�l m�g�ttem,
ott vagy te, b�rhol is legyek.
Hallom kopogni �ji cs�ndben
k�zelg� k�nny� l�ptedet.
Nem te suhansz el l�thatatlan
mellettem, ha ajt�t nyitok,
l�gb�l, p�r�b�l sz�tt alakban,
te �lmaimb�l t�madott?
El-elt�n�d�m n�ha: nem te
�lt�l a sz�r�skert alatt,
egy s�r gy�p�n, a cinteremben,
kartonkend�dben hallgatag?
Egy pillanat - m�g ott pihent�l,
s t�nt�l, suhant�l m�r tova.
Dalolva a patakra ment�l...
Az estharang szel�d szava
v�laszt z�gott dalodra messze,
s �n s�rtam, s v�rtam cs�ggeteg,
hogy hallak-e, hogy sz�lsz-e, j�ssz-e,
de elhalt �des �neked.
Kartonkend�d egy percre t�lnan
megvillan m�g a part felett,
s elt�nsz. De �rzem szomor�an,
hogy m�g tal�lkozom veled.

„Sok ember �l, ki �rz�ketlen, mint �n,
kinek szem�b�l m�gis k�nny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szint�n
nagyon meg tudtam szeretni veled.”

Az�rt szeretlek,
aki vagy,
s nem az�rt,
akinek l�tszol
vagy tetteted magad.

Lelkedbe l�tok,
l�tom a var�zsod,
tudom, hogy mikor j�tszol,
s szeretem,
amikor �tl�tszol.

Az�rt szeretlek,
aki vagy,
s nem az�rt,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
�nmagad lehetsz.

Egy este, egy bizonyos, keser�

este �ta mindink�bb azt hiszem,

hogy sz�momra bizonnyal z�ldszin�

a boldogs�g, a szerelem.

N�jj�n h�t bennem ez a z�ld

s vegyen k�r�l, mint rengeteg,

lesse s�v�ran a gy�ny�rt –

legyen oly z�ld, mint a te szemed.

Legyen az eg�sz �letem tengerfen�k,

ahol ezer algahaj�

csodasz�rny villog szanasz�t

s a z�ld, z�ld borzalom

mindent �lomba von!

Olvasd ezt a mes�t, ha akarod,

miel�tt szemed este lehunyod.-

Boldogs�g?

Kapunk naponta egy mosolynyi f�nyt

S k�ld�nk cser�be egy-egy k�ltem�nyt.