L�z�r Ervin: A N�gysz�glet� Kerek Erd�

Maminti a kicsi z�ld t�nd�r

 – Ma f�t v�gni megy�nk – mondta Mikkamakka. 
– Csak er�sek jelentkezzenek. Eg�r Elek, ne ny�jtogasd az ujjad! Gyenge vagy. 
– Ezt r�m mondja! – m�ltatlankodott Eg�r Elek a szomsz�dj�nak, �s f�l k�zzel kinyomott egy feny�tobozt. – Tapintsd meg a muszklimat! 
T�rt�netesen L� Szerafin, a k�k paripa �llt mellette. Sz�gyenl�sen len�zett, tekintet�vel megkereste a sz�rke avarban sz�rk�ll� egeret, s reszketeg hangon mondta: 
– Nem merlek megtapintani, mert belehalsz. K�l�nben t�nyleg pomp�s izmaid vannak. 
– Na ugye! – mondta Eg�r Elek, �s r�tartian beballagott az erd�be. Mert m�gis… fav�g�s. 
Az�rt persze �sszegy�lt a fav�g� brig�d. Mikkamakka mint brig�dvezet� �s fa�gyi szak�rt�, Sz�rnyeteg Lajos, a legjobb sz�v� behem�t, Bruckner Szigfrid, a nagyhang�, �reg oroszl�n, Aromo, a f�kezhetetlen agyvelej� ny�l; a fent eml�tett k�k sz�n� L� Szerafin, Nagy Zo�rd, a l�pked� feny�fa �s a sz�kszav� D�md�d�m. Meg persze Vacskamati, aki nem volt ugyan er�s. de azt mondta, hogy valakinek a finom szellemet is k�pviselni kell a t�rsas�gban, s ki lenne erre �n�la alkalmasabb! 
A brig�dvezet� v�laszra sem m�ltatta. Sz�rnyeteg Lajos t�tott sz�jjal n�zte (sosem l�tott m�g eleven finom szellemet), Bruckner Szigfrid megvet�en elh�zta a sz�j�t, Aromo a t�rd�t csapkodta nevett�ben (m�g hogy n�la finomabb szellemet, ki hallott ilyet?!), L� Szerafin azon t�pel�d�tt, hogy vajon mit kezdenek fav�g�s k�zben a finom szellemmel, Nagy Zo�rd, a l�pked� feny�fa a fej�t cs�v�lta, D�md�d�m csak annyit mondott: „d�m”, majd kis sz�net ut�n enyhe g�nnyal hozz�tette: „d�d�m”. De az�rt magukkal vitt�k Vacskamatit: Persze. Term�szetesen. Mert titokban mindny�jan szerett�k. Ezt titokban Vacskamati is tudta. 
Az erd� m�ly�n Mikkamakka kiv�lasztotta az alkalmas f�t. Egy eukaliptuszt. 
– Ebb�l lesz a legjobb haj� – mondta. 
– De hiszen tegnap m�g rep�l�t akart�l �p�teni – kotyogott k�zbe Vacskamati. 
Mikkamakka lekicsinyl�en r�pillantott. 
– Rep�l� haj�t – mondta a foga k�z�l. – Olyat m�g nem hallott�l? V�zen haj�, leveg�ben rep�l�, sz�razf�ld�n vonat. 
Ez a v�lasz mindannyiukat elk�pr�ztatta. Hi�ba, Mikkamakka a fej, az agyvel�, a v�llalkoz� szellem! 
A fav�g�sban viszont el�g j�ratlanok voltak. Vitatkozni kezdtek, hogyan fogjanak hozz�. 
– El�sz�r is reggelizz�nk! – mondta Bruckner Szigfrid. 
Lehurrogt�k, m�r csak az�rt is, mert d�lut�n k�t �ra volt. B�r valamennyien tudt�k, hogy Bruckner Szigfrid a nap b�rmelyik �r�j�ban k�pes reggelizni. S�t reggelt�l estig k�pes reggelizni. �s vitatkoztak tov�bb. Hogy fejsz�vel kell elkezdeni, a f�r�sszel folytatni vagy ford�tva? Merr�l kell oda�llni, hova d�l a fa, merre kell mell�le szaladni? 
Nagy Zo�rd, a l�pked� feny�fa meg egyenesen azt mondta, hogy igaz�n udvariatlan dolog egy f�t kiv�gni. 
M�g a t�bbiek vitatkoztak, h�rman f�lrevonultak. Nevezetesen Bruckner Szigfrid, Sz�rnyeteg Lajos �s D�md�d�m. Bruckner Szigfrid reggelizett, a m�sik kett� meg el�vett sz�pen egy f�r�szt, nyissz-krr-zrr-nyissz, f�r�szelni kezdte a f�t. 
Mire ezek befejezt�k a vitatkoz�st (�s Bruckner Szigfrid a dereka t�j�n j�rt a reggelinek), majdnem v�geztek is a munk�val. 
– Vigy�zat, azonnal d�l! – mondt�k. 
– Nehogy a reggelimre d�lj�n – mondta nekik tele sz�jjal Bruckner Szigfrid. 
Emezek meg kiab�lni kezdtek D�md�d�mnek �s Sz�rnyeteg Lajosnak. 
– Ne �gy �llj, am�gy h�zd, emitt szor�tsd, amott laz�tsd, vigy�zz jobbra, vigy�zz balra, al�, f�l�, emeld, engedd, toljad, vonjad, r�gjad, v�gjad, kalap�lj ad! 
Ha csak kiab�lnak, az nem lett volna baj, de sajnos oda is rontottak, r�ngatt�k, l�kd�st�k, d�f�lt�k, r�ncig�lt�k Sz�rnyeteg Lajost meg D�md�d�m�t. 
Reccsent s d�lt az eukaliptusz. 
Ugrottak sz�zfel�. De szeg�ny D�md�d�m a nagy tolong�sban nem tudott elugrani. 
Puff! r�esett a h�t�ra. 
– D�md�d�m, d�md�d�m! – sir�nkozott f�jdalmasan. 
A t�bbiek rohantak vissza – m�g Bruckner Szigfrid is f�lbehagyta a reggeliz�st, �s odafutott. Seg�teni akartak. 
– A l�b�n�l fogva h�zzuk, a kez�n�l fogva, a fej�n�l fogva! – rikoltoztak. 
– Ugyan m�r, a f�t kell f�lemelni! – morgott Mikkamakka. 
Nekiveselkedtek. 
De hi�ba er�lk�dtek, meg se moccant. A fa al�l meg egyre halkabban j�tt a „d�md�d�m”. 
– �gyse b�rjuk, �gyse b�rjuk! – s�p�tozott Vacskamati. 
– Ha ez a finom szellem, akkor edd meg! – ny�gte neki izzadva Bruckner Szigfrid. S szomor�an hozz�tette: – Reggelire! 
Erre Vacskamati is be�llt emelni. 
De csak nem mozdult a fa. 
Ekkor egy v�konyka hangot hallottak a h�tuk m�g�l. 
– Majd �n seg�tek – csilingelte valaki. 
Mind arra ford�tott�k a fej�ket. El�sz�r nem l�ttak semmit. Pedig L� Szerafin m�g a szem�veg�t is feltette. Persze nem is igen l�thatt�k, mert aki megsz�l�totta �ket, alig l�tszott ki a f� k�z�l. Akkora volt, mint a kisujjam. Egy picike z�ld l�ny. Z�ld a ruh�ja, z�ld a haja, z�ld a szeme, kis z�ld sityak a fej�n. A z�ld sityakon egy z�ld gy�m�nt. Mint a m�kszem, akkora. De �gy f�nylett, hogy v�g�l is emiatt vett�k �szre. 
– Aha – mondta Mikkamakka –, egy felcicom�zott sz�cske. 
– Nem sz�cske vagyok! – ki�ltott az icike-picike l�ny. – Maminti vagyok. 
– Ne zavarj benn�nket, D�md�d�m�t mentj�k! – sz�lt r� Vacskamati. 
�jra nekiveselkedtek a f�nak. 
D�md�d�m meg csak jajgatott: 
– D�md�d�m, d�md�d�m! 
A z�ld l�ny oda akart furakodni hozz�, de Nagy Zo�rd szel�den eltolta onnan. 
– Ne l�batlankodj itt! – ny�gte. 
Maminti futkosott h�t k�r�l�tt�k. De nem f�rt a f�hoz. Hol L� Szerafin cs�nkj�ba, hol Mikkamakka k�ny�k�be, hol Sz�rnyeteg Lajos h�t�ba, hol Nagy Zo�rd �gaiba, hol Bruckner Szigfrid s�r�ny�be, hol Aromo oldal�ba, hol meg Vacskamati h�velykujj�ba �tk�z�tt. 
– Engedjetek! Engedjetek! – ki�ltozta. 
Mikkamakka fel�je fordult. 
– Azonnal takarodj, hordd el magad, pucolj, l�pj olajra, t�nj el, nem l�tod, hogy zavarsz?! Nem l�tod hogy D�md�d�m�t mentj�k?! 
Maminti, a picike z�ld l�ny m�regbe gurult. Z�ld szeme vill�mokat sz�rt. 
– Ostob�k! – mondta. 
A ruh�ja ujj�b�l el�vett egy z�ld var�zsp�lc�t. 
Akkork�t, mint egy negyed fogpiszk�l�. Suhintott vele. 
Mind s�b�lv�nny� v�ltak. Csak a szem�k forgott ijedten. 
Maminti odas�t�lt k�zt�k a f�hoz. Csak �gy f�l k�zzel megemelte. 
– M�ssz ki! – mondta. 
D�md�d�m kim�szott, megk�nnyebb�lten tapogatta a h�t�t. 
– D�md�d�m – mondta. 
Azt jelentette, hogy k�sz�n�m. Azt�n m�g egyszer mondta, hogy d�md�d�m. Ez meg azt jelentette: „Ha lehet, ezeket v�ltoztasd vissza.” 
Maminti megint suhintott a z�ld var�zsvessz�vel. Visszav�ltoztak. H�l�lkodtak. Csak Bruckner Szigfrid morgott: 
– Rem�lem, a reggelimet nem v�ltoztattad s�b�lv�nny�! 
A t�bbiek nevett�k. 
Mamintit, a kicsi z�ld t�nd�rt L� Szerafin k�k h�t�ra �ltett�k, �gy vitt�k haza diadallal. M�ig is ott lakik k�zt�k.