Vigy�l
magaddal,
s �n majd
markodba kucorodva
apr� szilvamagk�nt alszom kedvesem,
s ha v�g�l ernyedten ny�lik sz�t kezed,
a f�ld m�ly�re
is veled megyek,
�s bel�led n�ve,
t�ged oltalmaz�
er�s f�v� �bredek.

T�nd�rek j�tszanak lelkemen,
mint hajnal h�r� h�rf�n,
felh�k fodr�b�l sim�tnak csendet,
zen�j�k halk sziv�rv�ny.

Magasba sz�rnyal ez �gi dal
v�ggyal telve ott kering,
k�d-puha p�rn�n ringat�zva,
�s a lelkem benne ring.

- T�rd fel�m sz�ved b�tran, kedvesem,
hallgasd e bels� zen�t,
mely k�zt�nk csermelyk�nt buzogva
�ramlik t�lem fel�d!

�rzem �n is, hogy h�v a dallam,
f�j, de sz�llni nem tudok,
ezernyi �rz�s f�ldh�z ragaszt:
megk�t�z�tt rab vagyok.

- Dr�g�m, ne aludj el! J�jj velem!
R�zd le �loml�ncaid!
Nyisd ki szemed, s l�sd: az �n sz�vem
nem k�ti meg semmi itt.

- A v�gtelenbe h�v a hangod,
l�gyan zengve �nekel,
a szir�n dalod m�gis csalfa
hisz sohasem �rlek el.

- Aludj�l h�t b�k�sen, hiszen
sz�ved �n elengedem,
s csak elillan� �lmod leszek;
kit elcsalt a v�gtelen.

M�g �jszak�nk�nt �jra hallom,
halkan t�vol ott dalol,
a szir�n hangja �jra cs�b�t
bennem l�ktet valahol.

Korm�nyos S�ndor & Safranka Judit

M�g a holnap� szerelm�nk,
de m�r �rzem
az els� cs�k �g�ret�nek �z�t ajkamon.

*

Oly m�lyen n�ztem a szemedbe, hogy a lelkedig l�ttam,
s l�sd, szemed sz�n�t m�gsem tudom.

*

�lel�sedben harmatt� v�ln�k,
hogy b�r�d p�rusain �t
r�szedd� iv�djak
eg�szen.

*

Szemed simogat�sa
h�s holdf�ny, szell�-selyem,
s�hajod �rint�se
a legszebb eml�k nekem.

*

Szerelmem szirmait l�pteid el� sz�rom,
majd �sszeszedem �ket, mint l�bnyomaidat.

Voltam m�r l�ktet� f�jdalom,
�s voltam s�patag mag�ny,
voltam sikolt� �ress�g,
�s mag�ba z�r�dott tal�ny,
de aranysz�rny� szerelem
tal�n m�g nem voltam sosem...
de aranysz�rny� szerelem
m�g nem voltam sosem.

N�zem a f�stb�l
�rt karik�t
k�t szemem �g�
k�nnyein �t.

L�tom a m�ltat;
k�rbe �lel,
benne az arcot
k�d lepi el.

Foszlik a m�lt �s
m�llik az arc,
s�rba borult �s
s�rba kapar.

Volt nekem �lmom,
r�g tovasz�llt,
mint eme ill�
f�stkarik�k.

Csorbult sz�vek panasza hallik �r�kk�n.
F�nytelen f�jdalom-tang�t j�r a vil�g.
L�lektelen �rnyak hevernek a f�ld�n.
�nmagukba marva zokognak az any�k.

Gyermek! Milyen �let v�r r�d
itt, hol j�v�t fogsz temetni?
�, mondd! Milyen �let v�r r�d?
Tudsz majd b�rkit is szeretni?

L�tod? Neked m�r csak a f�lelem marad,
s egy elpusztult vil�g fert�z� romjai.
T�rstalan leszel; �rv�n hagyott l�t-darab.
�, gyermek! Mi�rt akarsz te megsz�letni?

Az �j ma k�nny� l�bon j�r,
boszork�nyport hint szememre,
s alv� testem ernyedten v�r
�lomba sz�tt ig�zetre.

Az �lom j�, mag�ba h�z,
rep�lni k�sz vagyok tal�n,
de testem �g� m�gly�n t�sz,
bel�l a vad l�ngok fal�n.

Kit�rni k�ptelen vagyok,
m�r k�rbez�rt a lobog�s.
F�jdalom n�lk�l olvadok
�s megremeg a l�tom�s.

Lenge sz�l ragad mag�val,
d�s lomb� f�k f�l� emel.
B�r a Hold is vel�nk sz�rnyal,
ny�jt�zom, m�gsem �rem el.

Szilaj szelem b�sz t�ncba kezd,
ork�nn� duzzad, megvadul,
cseppekk� szaggat, elereszt,
s ezernyi testem m�lybe hull.

R�pke sors zuhan� l�tem;
�ce�n fogad mag�ba.
Roppant karjaiban �rzem:
semmi vagyok �s hi�ba.

Megadom magam a v�gnek,
cseppjeimet elengedem,
s �pp e felad�s sz�l� meg
a v�z teljess�g�t velem.

Minden hull�mban ott vagyok,
mint l�tben ring� v�gtelen.
Sziv�rv�nytest� angyalok
f�rd�znek �rz�keimen.

Hull�mheggy� s�r�s�dve,
a mindens�g-�lm�ny cs�cs�n
csap�dok bele a f�ldbe -
nem l�gyan, de nem is durv�n.

Most partra vetett testemet
nyeli a szomjas f�ld moh�n.
A homok lassan eltemet,
m�gsem lesz �lmom �rul�m.

Egy vagyok a F�ld r�g�vel,
mert porb�l lettem egykoron,
s �me sorsom �gy vez�rel,
hogy itt lelem meg otthonom.

Lelkemben csendes b�ke van,
puha mosollyal �bredek.
De �lom-e az val�ban,
amit �n akk�nt �szlelek?

Boszork�nyos b�v�s k�pzet,
melyben m�r az sem tudhat�,
hogy a val� az ig�zet,
vagy t�n az �lom a val�...