Mint foly� medr�ben a k�vek,
olyanok vagyunk mi, emberek,
sz�n�nk, amit a term�szet adott,
egym�st�l nyer�nk form�t s alakot.

Csiszoljuk egym�st mindig, sz�ntelen,
�s v�ltozunk is, m�g a v�gtelen
id� egy perc�t v�l�nk pergeti,
�s elt�n�nk, ha � �gy rendeli.

Sz�tporladunk, mik�nt homokszemek,
s a szikl�b�l hasadnak �j k�vek,
mik bukd�csolva t�rnek �ssze majd,
s meg�lnek �k is sz�mtalan vihart.

Az Id� �rja mindent elsodor,
de n�h�ny jel m�g l�tszik valahol -
a dr�gak�, a tiszta lenyomat -
�vezredek ut�n is f�nnmarad.

�s bevil�g�t F�ldet �s Eget
az �r�ks�g�l hagyott �zenet,
min rajta van az igazs�g pecs�tje,
�s �gy �zen, hogy azt mindenki �rtse.

Eml�kezni �s �lni is tan�t,
hogy meg�rizhesd tiszta �lmaid,
�s kijel�li el�tted az utat,
hogy megtal�ld hited �s c�lodat...

Lassan l�pked a
dzsungel m�ly�n,
pr�d�ra les...

Puha b�rsonytalpakon j�r,
izmai megfesz�lnek,
�ldozatot keres...

Tudom, hogy menek�lni k�ne,
de leny�g�z isteni l�nye,
b�szke, nemes...

Vads�g �s szel�ds�g �rad bel�le,
lehet hogy f�lnem k�ne t�le?
engem keres...

Megmozdulok, megmozdul � is,
elindulok, elindul � is,
s�t�t az est...

Akkor meg�rzem erej�t,
az egyenl� partner�t,
szenved�lyes, heves...

�m megfontolt is �s er�s,
csak r�m pillant, s �n �rtem �t:
k�vess!

S m�r egym�s mellett l�pked�nk,
a p�rduc-l�t a v�gzet�nk:
vezess!

V�rtalak h�v�s hajnalon,
v�rtalak naps�t�sben,
v�rtalak ny�ri alkonyon,
v�rtalak h�es�sben,
v�rtalak, egyre v�rtalak,
s�v�rg� szenved�llyel,
k�nok k�zt teltek napjaim,
k�nok k�zt minden �jjel...
V�rlak m�g most is, v�rlak �n,
�g� cs�kodra v�gyom,
el�m vet�t a k�pzelet,
m�g elker�l az �lom.
V�rlak m�g,
s elj�ssz majd, tudom,
hisz oly nagyon szeretlek,
elt�nik k�zt�nk id� - t�r,
elm�lik a kezdet s a v�g...
Egyek lesz�nk:
kezed s kezem
egym�sba kulcsol�dva,
ha kell, �r�kk� v�rok r�d,
szerelmes, boldog �ra...

A csend hangokb�l �ll:
sz�let�s - �let - hal�l...
benne a csecsem� s�r�sa,
boldog kacaj, szeret�k suttog�sa,
�des, zsong�t� vallom�sok,
k�ts�gbeesett sikolt�sok,
k�z�ny, harag �s indulat,
megbocs�t�, k�nnyes szavak,
majd a v�gs� lesz�mol�s keser� s�haja,
s a v�ndorl� l�lek diderg� dala,
m�g b�k�t tal�l,
s elringatja �t a Hal�l...
�, �let, h�nyf�le hangon j�tszod a zen�t,
s mik�pp �ll �ssze v�g�l a szimf�nia,
lelk�nk egyetlen, sz�p dala,
mit �gy h�vunk: szerelem
- a legtiszt�bb, legforr�bb �rzelem -
benne heged�k s�r�sa,
trombita jajgat�sa
�s �r�lt v�gtat�sa zongorafutamoknak,
tam-tamja f�lsiket�t� doboknak,
m�g v�g�l elpattan a h�r,
minden hang m�ly �lomba hull,
egyre halkul a zene,
azt�n m�r nincs m�s,
csak a tompa zuhan�s
- a semmibe...

Ametist tov�bbi versei