Szürkéskéken puffogó, mélabús felhők,
lomhán telepedtek a tájra.
Alattuk koronányi zöldellő erdők,
szélfútta érzésekben fázva.
- de ezt most egyikünk sem bánja -

Bársony-szőttes puha öledben,
szelíd képeket festesz rajtam.
Boldogsággödröcskékbe bújok
a mosolyod melletti dalban.

Libbenő függönyök tánca:
A reggeli szoba szemei
lágyan kacsingatnak ránk.
Búsongó komorságunk gyásza
hangtalan illan a homályba,
helyet szorítva éhes arcainkon
a napisten küldte imáknak.

A csend és az érintések zenéje:
lényeg-teli belétündöklések,
lassan az egész - világ - felébred.

                                           Pislákoló nyár
                                           CSécsei János

Most ne szólj, csak feküdjünk
így mozdulatlanul a fűben...
a szavakon túl is van világ,
érzed a rétek illatát?
Fejünk fölött a fák lebegő,
üde zöld sátra nyit ablakot az égre,
most csak kezed simuljon az enyémbe,
érezd lüktető dallamát!
Ne szólj, a hang megtöri a varázst,
a szívek templomában
most halk suttogássá
csendesül a lélek,
én a ki nem mondott szavakból is értek,
aludj csak, vigyázok reád...

                                                  Ametist
                                                  Poet.hu

elindulok most nem tudom merre
lehet egy völgybe talán egy hegyre?
csak visz a lábam akár a tudat:
most szabad vagyok...senki nem kutat

ha érezhetem a fű illatát
ha megláthatom a felhők bánatát
ha messze kerül a város zaja
ha szólal közel egy madár dala
ha a fény csillan a síró fákon
ha zöld levél hajt törékeny ágon
ha érzem érint pillanat-varázs
fellángol bennem egy újabb parázs:

az élet nem más:
barátság szerelem
megbocsátás kegyelem
gyermekiség játék
fény és árnyék
kihívás küzdelem
veszteség győzelem

mert minden percet úgy kell megélned
tudd hogy az élet tartogat sok szépséget

                                                         pillanat-varázs
                                                             Szabó Orsol

 
  Rasztik Edit Emese

 
      Farkas István