A pentagramot, vagyis a megszakítatlan, önmagába visszatérő, ötször megtörő és önmagát ötször metsző vonallal megrajzolt ötágú csillagot a belőle áradó mágikus erő miatt egykor az ördögök, démonok és más ártalmas kreatúrák elijesztésére, távoltartására használták. A pentagramnak elsősorban azért tulajdonítottak mágikus erőt, mert többszörösen magába foglalja azt az évezredek óta ideálisnak és tökéletesnek tartott arányt, amelyet egyebek közt aranymetszésnek (sectio durea) isteni metszetnek (sectio divina) és isteni aránynak (divina proportione) neveznek, s amelynek első meghatározását (a:b=b:[a+b]) Euklidész geometriai tankönyvéből ismerjük. Európában a középkor és az újkor folyamán gyakran festettek vagy karcoltak pentagramot a házak küszöbére, hogy megoltalmazzák a ház lakóit a rontástól, és elriasszák a démonokat. A varázslatos pentagram az idők során fokozatosan a mágia első számú szimbólumává vált. Ma a felfelé álló pentagram jelképezi a fehér mágiát illetve boszorkányságot, a teurgiát és a jobb kéz útját, a lefelé álló pentagram pedig a fekete mágiát, illetve boszorkányságot, a goiciát és a bal kéz útját.

Ez a Kis-Ázsiából származó talizmán eredetileg 1. Suppiluliuma (i.e.1375-1335) hettita király nagy pecsétje volt. A történészek 1. Suppiluliumát tartják a hettita nép legnagyobb uralkodójának, akiben a politikai éleslátás éles látás és ravaszság kitűnő hadvezéri képességekkel párosul. Nem sokkal trónra kerülése után meghódította a Mitanni Birodalmat, és országa határait egészen Libanonig terjesztette ki. A legyőzött népeket azonban nem süllyesztette rabszolgasorba, hanem vazallusaivá tette - elsősorban okos házassági politikája segítségével hatalmát az akkori uralkodó oly nagyra becsülték, hogy például az egyiptomi királynő, Tutanh- amon özvegye az egyik hettita királyfit szerette volna maga mellé emelni a fáraók trónjára. Ez a talizmán - tekintve, hogy egy hatalmas és sikeres uralkodó pecsétjeként kezdte a pályafutását- kitűnően alkalmas az önbizalom erősítésére és a vezetői képességek fokozására, ezen kívül viselőjének hathatós segítséget nyújthat az előrejutásban és a magasabb pozíciók megszerzésében.

Ez a távol-keleti talizmán egy tücsök alakú segítő szellemet ábrázol. A kínai mágikus szimbóliákban a tücsök a nyárral, a meleggel, a tűzzel, a déli iránnyal, a bölcsességgel, a boldogsággal, a bátorsággal, a merészséggel, a becsületes küzdelemmel és a győzelemmel áll közeli kapcsolatban. A régi kínaiak a betakarítást követő őszi ünnepeken és vásárokon gyakran rendeztek tücsökviadalokat, amelyeknek rendszerint egy hízott ökör volt a tétje.

Az ezoterikus tradíció szerint a világon minden dolog és minden történés két egymással szembenálló és egymást kiegészítő erőnek van alárendelve s ezeknek az erőknek a szüntelen harca, váltakozása, ingadozása, és az egyensúlyi helyzet megteremtésére való állandó törekvése eredményezi azt a folyamatos mozgást, amely egyet jelent az élettel, sőt a világegyetem létével. Ez a dinamikus, két pólusú univerzumkép a legtisztább formáját a kínai taoizmusban érte el. A taoizmus szerint a világegyetemben minden dolog, és minden történés vagy jin vagy jang karakterű illetve ahogy a "sárga császárnak" tulajdonított ősi orvosi könyvében olvashatjuk: "Az univerzumban minden az örökké váltakozó jin és jang erők határoznak meg." A jin elsődleges jelentése árnyékos lejtő naptól védett hely, a hegy északi oldala, másodsorban jelent még sötétséget, éjszakát, hideget, gyengédséget, befogadást, nőiességet, passzivitást, földet és halált. A jang elsődleges jelentése napsütötte lejtő, a hegy déli oldala, másodsorban jelent még fényt, nappalt, meleget, erőt, kiáradást, férfiasságot, aktivitást, eget, és életet. A jin-jang ábra talizmánként viselve elősegíti a test és a lélek harmóniáját, a belső és ezáltal a külső béke megőrzését, illetve megvalósítását.

A taoizmus legismertebb szimbóluma, az egymásnak feszülő, egymást kiegészítő ellentétes erők harmóniáját kifejező jin-jang embléma ezen az ábrán a megvilágosult világ ősokait, illetve alapprincípiumát jelképező nyolc trigram gyűrűjében látható. A trigramok elnevezései és legfontosabb megfelelései a következők: 1. Kun ("befogadó") - föld, anya, hasüreg, tehén, passzivitás, anyag, feketeség, forma, látszat; 2. Csen ("gerjesztő") - villám, legidősebb fiú, láb, holló, megrázkódtatás, mozgás, gyorsaság, erő, hevesség, út, visszatérés; 3. Li ("tapadó") - tűz, középső lány, szem, fácán, alkalmazkodás, függőség, közeledés, egyesülés, fegyver, szárazság, napfény, túlvilág, teknőc, kígyó; 4. Tui ("vidám") - tó, legfiatalabb lány, száj, bárány, nyugtalanság, derű, öröm, ágyas, kötelesség, álhatatlanság, mocsár; 5. Csien ("alkotó") - ég, atya, fej, sárkány, ló, aktivitás, uralkodó, arany, kör, nefrit, jég, hideg, kiszáradt fa; Szun ("szelíd") - szél, fa, legidősebb lány, comb, tyúk, behatolás, munka, törtetés, fehér, magasság, felemelkedés, nyereség, szag, szélesség, homlok; 7. Kan ("Szakadékos") - víz, középső fiú, fül, sertés, áthatolás, veszély, bukás, titok, sorscsapás, mélyedés, tolvaj, holdfény, róka, lehetőség; 8. Ken ("mozdulatlan") - hegy, legfiatalabb fiú, kéz, kutya, állhatatosság, szerzetes, fogság, erő, ajtó, mellékút, hüvelykujj, orr, tartósság. Minthogy ez a nyolc trigram képezi a híres kínai jóskönyv, a Ji csing hatvannégy hexagramjának az alapját, a velük díszített védő amulett hozzásegíti a jövendő megismeréséhez.

Ez a talizmán valójában agy ősi kínai szerencsejelkép (Fu). A hagyományos kínai üdvözlőkártyákon is gyakran felbukkanó piktogramok az őszinte, szívből jövő jókívánságok hordozói. Talizmánként viselve hozzásegítenek a sikerekben gazdag, termékeny, hosszú, és boldog élethez. Az esküvői szertartás során a két jelet gyakran virágokból rakták ki az ifjú pár tiszteletére. Ilyenkor természetesen elsősorban a bő gyermekáldást volt hivatva elősegíteni.

A világfa (vagy életfa) egyetemes szimbólumát ezen az ábrán két szárnyas oroszlán fogja közre. A világfa az univerzum "gerincét", tengelyét, jelképezi, amely összeköti egymással az eget és a földet. Az oroszlán világszerte az egyik legkedveltebb állatalakja az ezoterikus szimbolikának, az emblematikának, és a heraldikának. A legtöbb esetben a Napot, a fényt, a tüzet és a királyi méltóságot testesíti meg, de szimbolizálhatja a dicsőséget, a bátorságot, a hősiességet, a büszkeséget és az éberséget is. Talizmánként, illetve amulettként viselve ez az ábra mindenekelőtt a test, és a lélek védelmét szolgálja, vitális energiával tölt fel, erőt ad, sziárddá és rendíthetetlenné tesz, összeköt a természetfeletti világgal, és hozzásegít a magasabb rendű célok eléréséhez.

Ezen a talizmánon a "hosszú élet" jelentésű kínai piktogram egyik formája látható. A régi kínaiak nagy varázserőt tulajdonítottak ennek az ábrának, és azt tartották róla, hogy a testre erősítve, vagy a ruhára hímezve, illetve festve fokozza az életerőt, segít megőrizni az egészséget és meghosszabbítja az életet. Kínában az emberek még ma is gyakran ajándékoznak szeretteiknek olyan tárgyakat, amelyek a "hosszú élet" jelével vannak díszítve.

Ez a távol-keleti mágikus ábra egyaránt jelképezi a világot alkotó kettősségeket (fény és árnyék, Nap és Hold, férfi és nő, jang és jin stb.), hármasságokat (trimurti, trikája, három őskvalitás, ég- föld- ember, test- lélek- szellem stb.) és négyességeket (négy évszak, négy égtáj, négy életszakasz, négy virágkorszak stb.). Talizmánként, illetve amulettként viselve elhárítja az akadályokat, semlegesíti a káros külső befolyásokat, őrzi az egészséget, elősegíti a test és a lélek harmóniáját, szilárddá és állhatatossá tesz, hozzájárul a belső egyensúly megteremtéséhez, és segít helyreállítani az ember és az univerzum közötti mágikus kapcsolatot.

A (tibeti) tantrikus buddhizmus legfontosabb szimbóluma a vadzsra, tibeti néven rdo- rdzse. Kiemelkedő fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a tantrikus buddhizmus vadzsrajána elnevezése. A szanszkrit vadzsra szó jelentése gyémánt, villám és jogar, de miután mindhárom jelentés egyazon dologra vonatkozik, célszerűbb "gyémántvillámjogar" -nak fordítani. A vadzsra kezdetben Indrának, a védikus panteon központi alakjának, a villámlás és mennydörgés istenének "napként ragyogó" villámkötege volt, s ily módon az esővel és a termékenységgel is szoros kapcsolatban állt. Később fokozatosan a háromágú szigony alakját öltötte magára, végül, a buddhizmus idején két ilyen háromágú szigony összeillesztése és térbeli kiterjesztése révén kialakult a vadzsra ma is használatos formája. A buddhisták első sorban a gyémánt valós vagy vélt tulajdonságait, a tökéletes tisztaságot, a felülmúlhatatlan szilárdságot, a ritkaságot, a megközelíthetetlenséget és a sérthetetlenséget társítják hozzá.