Az ábra közepén elhelyezkedő OM szótag, pontosabban csíraszótag (bidzsa mantra) az indiai ezoterikus tradíció szerint az univerzum kvintesszenciája. Ez az a mágikus szó, illetve hangrezgés, amelyben a legtöményebben nyilatkozik meg a mindenséget létrehozó és fenntartó univerzális tudat mindent átható ereje. Az OM a teremtés betetőzésének hangja, amely ugyanakkor a jógának, a teremtés előtti létállapotba való visszatérésnek is eszköze lehet: "Miképpen a pók fonala segítségével a magasságba jut és szabadságot nyer, azonképpen a jógi is a szabadság magaságába jut az Om szótag által". A mahájána buddhizmus tanítása szerint az OM nem a teremtés betetőzésének rezgése, nem a véső mantra, hanem az első, az univerzum alaphangja, a kezdet, a kibontakozás mantrája, amely a bódhiszattva útjának bevezetője is egyben, s amely éppen ezért szerepel a buddhista meditációs formulák és mantrafüzérek elején, nem pedig a végén. (OM MANI PADME HUM) Az OM szótagot körülvevő kerék nyolc küllője a buddhizmus alapját alkotó nemes nyolcrétű ösvényt, vagyis a helyes felismerést, elhatározást, beszédet, tettet, életmódot, gyakorlást, gondolkodást, és meditációt jelképezi.
	A védelmet biztosító kör, illetve az azt jelképező ábra az egyiptomi mágiában is jelentős szerepet játszott. A legismertebb védőkör ábrázolás a hieroglif szövegekben gyakran felbukkanó uralkodói névgyűrű, a "cartouche" volt. A francia eredetű cartouche (tövény) szónak természetesen nem sok köze van az ábra eredeti jelentéséhez. A cartouche feltehetően egy zsinórt ábrázolt, amely az univerzum mitikus határát jelképezte, pontosabban azt az útvonalat, amelyet a Nap tesz meg a világ körül. A fáraók nevét bekeretező cartouche így nemcsak mágikus védelmet jelent, hanem azt is kifejezi, hogy a fáraó a teremett világ ura.
	Ez a távol- keleti eredetű talizmán egy lángoló gyöngyszemet ábrázol. A "tökéletesség gyöngyének" is nevezett lángoló gyöngyszem az ellentétes előjelű kvalitások, a tűz és a víz, a férfi és a nő harmonikus összekapcsolódását, a jang és a jin princípium végső egységét fejezi ki. Síva és Buddha harmadik szemeként a metafizikai látást, a transzcendens bölcsességet és a spirituális megvilágosodást jelképezi. Talizmánként viselve hozzájárul a belső tökéletesedéshez, a tisztánlátás kifejlesztéséhez és a világ intuitív megismeréshez, a két nem egyesülésének szimbólumaként pedig elősegíti a termékenységet (a testi és a szellemi egyaránt), a harmonikus párkapcsolatot és a boldog házasságot.
	A világszerte elterjedi szem- amulettek legnépszerűbb egyiptomi változata kétségkívül a Hórusz szemét jelképező udzsat-szem. Egy ma már kevésbé ismert mítosz szerint az ördögi Széthel vívott harca során Hórusz mindkét szeme súlyosan megsérült. Az isteni szemeket végül Toth, a gyógyítás istene tette újra éppé, azaz udzsattá. Más mítoszokból kiderül, hogy Hórusz szemei azonosak a Nappal és a Holddal, amelyek időnként (a holdfázisok változása, valamint a nap- és a holdfogyatkozások során) szintén elveszítik épségüket. Az ábrázolásokon Hórusz jobb szeme felel meg a Napnak, bal szeme pedig a Holdnak. Az udzsat- szemnek - mint általában a szem- amulettnek - mindenekelőtt a rontás elhárítása, a szemmel-verés visszafordítása volt a feladata. Az óegyiptomi udzsat- szemek leggyakrabban kék vagy zöld fajanszból vagy ugyanilyen színű féldrágakőből készültek. A képen látható két állat, az ureuszkígyó és a keselyű Alsó- és Felső- Egypiptomot jelképezte.
	Ez a szerencsehozó AGLA talizmán - amelynek rontáselhárító, ördögűző, lázcsillapító és gyógyító hatást is tulajdonítottak - eredetileg egy girmoire- ban, azaz varázskönyvben látta meg a napvilágot. A mágikus erejűnek tartott AGLA felirat - amely a notarikun nevű kabbalista metódusnak köszönheti létrejöttét - az "Atha gibor leolam Adonai" (A te hatalmad örökkévaló , Uram) imaformula kezdőbetűiből tevődik össze. Az AGLA gyakori eleme a varázskönyvekben, például a III. Leó pápának tulajdonított Enchridionban szereplő varázskörnek, mágikus ábráknak, talizmánoknak, feliratonak és varázsigéknek. Egykori népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy voltak vidékek Európában, ahol sokáig minden talizmánt, amulettet és mágikus erejűnek tartott ásványt AGLA- ként emlegettek.
	Ez a talizmán az állatövi jegyek és a velük társított planéták által körülvett Aiónt, az örökkévalóság istenét ábrázolja. A két makrokozmikus gyűrű természetesen jelen esetben is az univerzummal való harmonikus kapcsolatot szolgálja, ezenkívül elősegíti az egészséget, őrzi a test és a lélek épséget és mágikus védelmet nyújt. A középen látható titokzatos istent, az időt illetve az örökkévalóságot megtestesítő Aiónt gyakran ábrázolták oroszlánfejű angyalszárnyú emberalakként, akinek testét az univerzum kígyója öleli körül. A hagyomány szerint Aión képmása talizmánként viselve hozzásegít a teljesség megtapasztalásához és a végső titok megismeréséhez, hosszú és nyugalmas életet biztosít, kitartóvá és állhatatossá tesz és erősíti a memóriát.
	Az Indiában és Tibetben egyaránt népszerű mandalák legnépszerűbb változatai a jantrák, amelyeket a különféle tantrikus irányzatok követői használtak koncentrációs és meditációs segédeszközként. A jantrák leggyakoribb elemei a lefelé álló háromszögek a női nemi szervet (jóni) és a női őselvet (sakti), a lefelé álló háromszögek pedig a férfi nemi szervet (linga) és a férfi őselvet (Siva) jelképezik. Mindebből következik, hogy a káli- jantra a női princípiumot, mégpedig - amint azt a neve is elárulja - annak legfélelmetesebb aspektusát, a pusztító, de ugyanakkor védelmező, démonűző Káli istennőt, a "sötét anyát" jeleníti meg.
	Az ókori Egyiptomban igen kedveltek voltak a különböző istenek, illetve az őket jelképező állatok fejével díszített botok és jogarok. Ilyen volt például Ámon botja, amely homlokán ureuszkígyót viselő kosfejben végződött. III. Ramszeszről feljegyezték, hogy líbiai hadjárata során harci kocsijára Erősített egy Ámon- botot, így remélve védelmet az istentől. A legnépszerűbb állatfejű bot kétségkívül az uasz- jogar alul kétfelé ágazik, tetejét pedig egy meghatározhatatlan állat - egyesek szerint kutya, mások szerint róka- feje díszíti. A régi egyiptomiak hite szerint amulettként viselve védelmet nyújt, elhárítja a rontást és elősegíti a boldogságot.
	A kereszténység és egyben a nyugati ezoterikus tradíció egyik legismertebb szimbóluma a háromszögbe rajzolt szem. Keresztény értelmezés szerint a szem Isten öröké éber, minden látó szemével, a háromszög pedig, amely körülveszi, a Szentháromsággal azonos. Az okkultisták szerint viszont a szem a "harmadik szemet", azaz a tisztánlátást, a metafizikai éberséget és a beavatottságot, a háromszög pedig a tűz őselemet, a fényt és a felfelé törekvés princípiumát és / vagy a mikro- és a makrokozmoszt egyaránt meghatározó három őskvalitást (sal, sulphur, mercurius), illetve a három gunát (tamasz, radzsasz, szattva) jelképezi. Hol konkrétan, hol csak utalások formájában, de a világ szinte minden nagyobb kultúrakörében megtalálhatók a harmadik szem ábrázolások. A homlok közepén elhelyezkedő harmadik szem a metafizikai értelemben vett kiegyensúlyozottságot, a kettősségeken való felülemelkedést, az ellentétes erők összebékítését, a belső egyensúlyt, a teljesség megtapasztalását, a spirituális győzelmet, a transzcendens bölcsességet, az érékeken túli tapasztalást, a tisztánlátást, az ember feletti tudást, a természetfeletti képességeket és beavatottságot jelképezi.
	Ezen a talizmánon a távol-keleti zodiákus tizenkét állata (Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl, Sárkány, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya, Disznó) látható. Mint a legtöbb körkörös, asztrológiai elemeket tartalmazó amulett, illetve talizmán, ez is elsősorban tulajdonosának mágikus védelmét, testi és lelki épségének, és egészségének megőrzését szolgálja. Ezenkívül összeköttetést teremt a makrokozmosszal és hozzájárul az ember és az univerzum megbomlott kapcsolatának helyreállításához.