A Szwasztika
A szvasztika egy egyenlő szárú kereszt, aminek a szárai derékszögben megtörtek. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. Jelentése Indiában, az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500 –1500) jó szerencse volt, míg Kínában halhatatlanságot jelentett. A Szvasztika a buddhista érméken is fellelhető. Legtöbbször úgy helyezték el, hogy a vonalak vízszintesen és függőlegesen legyenek, bár néha 45 fokkal elforgatva is használják. A hindu változatban gyakran egy-egy pöttyöt is tesznek a szárak közé. Politikai és antiszemita töltését a 20. század elején kapta.

A Batak

A Batak, vagyis a mágikus könyv, egy varázslatokat és rituálékat tartalmazó enciklopédia, a szumátriai őslakosai hite szerint. A szigetlakók a Batak-ot egy vallási útmutatóként használhatták, de személyes jellegű, vagy akár nagyobb közösséget érintő kérdésekben is hozzá fordultak tanácsért. A Batak számukra egy misztikus tanácsadó volt, és nagy becsben őrizték. A szigetlakók számára a Batak-ban feljegyzett, talizmánok és amulettek, melyek számukra a felsőbb világokhoz való kapcsolódás szimbólumai voltak, életük központi részét képezték. A betegségről azt tartották, hogy a gonoszságból fakad. A beteget szerintük megszállta a gonosz lélek, ezért az orvosok úgy gyógyítottak, hogy a talizmánok segítségével ördögűző szertartást végeztek

Varázs szögek

Ezek a vésett szögek, gnosztikus amulettek, melyek nagy becsben voltak tartva, igazi varázseszköznek tartották őket. Általában bronzból készültek, és tele voltak vésve okkult jelekkel és szövegekkel. A gnosztikusok egy misztikus szekta volt, mely a Kr.u. 2. században terjedt el a Római Birodalom keleti tartományaiban. A varázs szögeket azért viselték, mert hittek abban, hogy megvédi őket mindenféle gonosz hatástól, illetve védelmet biztosított számukra a szellemektől és a holt lelkektől is. Az okkult írásokkal teli szögeket a koporsóba is betették a halott teste mellé, hogy megóvja a szellemet is különféle negatív hatásoktól.

 

Hal

A Hal az egyik legősibb jelkép, valószínűleg Alexandriából került át Európába, bár eredetileg a hal egyiptomi istennő szimbólum volt, aki a Nílus folyót felügyelte, és növekedést és gazdagságot hozott Egyiptom számára. A hal alatt ábrázolt pálmafa ág, egy korábban használt szimbólum volt, mely győzelmet jelentett. A hal felett látható pásztorbot pedig a juhászok istenét jelképezte, aki vigyázta a juhok jólétét és egészségét. A halat ábrázoló gyűrűt, a korai kereszténységben azért viselték, hogy sikert, védelmet, jó kilátásokat, gazdagságot és boldogságot hozzon. Az aranyhal a buddhistavallásban is fontos szerencse jelkép.
 

Félhold és tenyér

A félhold ábra szintén ősi védelmező jelkép, mely oltalmat biztosít a boszorkányok és mindenféle veszély ellen. Ez a korai keleti szimbólum, mint patkó-forma, a Görög-római kultúrából származik, mint betegség és mindenféle gyötrelmek elleni védő amulett. A Középkorban a patkók bűbáj ellen védtek, és mind a mai napig szerencse szimbólumként használják. Amikor az erőt jelképező kéz is megjelent, a félholddal, akkor már a vendégszeretet, és nagylelkűség szimbólumává vált. A hatalmat jelképező tenyeret a házak falára festették Olaszországban, Szíriában, Törökországban, és Keleten, hogy védelmet adjon, és megvédje lakóit a szerencsétlenségtől, veszteségtől.

 

Kagyló

Főleg Indiában és Tibetben, de más buddhistavallást gyakorló országban is hagyomány, hogy a kagylót nagyra becsülik. Hitük szerint a kagyló és az igazgyöngy egy védő amulett, mely egyrészt ékesszólást és bölcsességet jelképez másrészt védelmet, jó szerencsét és gazdagságot hoz viselőjének. A kagylógyöngyöt a primitív népek Keleten fizetőeszközként is használták a korábbi időkben, kétség kívül értékes volt a számukra. Később egészséget hozó szimbólummá vált. A kagyló a buddhizmus egyik igen jelentős jelképe, mind a mai napig, hiszen Buddha nyolc jelképe körül az egyik. Mind a nyolc jelképet (a tankerék, kagyló, lótusz, aranyhal, misztikus csomó, ernyő, váza, és legyező) talizmánként tartják számon és használják a valláson kívül a mindennapi életben is.
 

Bőségszaru

A bőségszaru a jólét, a termékenység és a szerencse jelképe, melyet a bika szarva szimbolizál. A görög mitológia szerint a Zeuszt szoptató Amaltheia kecske egyik szarvából vagy Akhelóosz folyamisten Héraklész által letört szarvából ered, melyet a Heszperiszek töltöttek meg aranygyümölccsel. Amaltheia a mitológiában hol nimfaként, hol kecskeként szerepel. Egyik szarvából nektár, a másikból ambrózia folyt. Ovidius szerint, amikor letört a szarva, mert fához ütötte, egy nimfa friss zöld ággal tekerte körül és megtöltötte édes gyümölccsel, átadta Zeusznak, aki a szarvat és a kecskét a csillagok közé helyezte.
 

Gnosztikus talizmán

A gnosztikus talizmánt az egyiptomi héja- és békafejű istenekkel hozzák kapcsolatba, melyek rá vannak vésve. A talizmánon ezen kívül ott van még az élet jelképeként az ankh kereszt, és a szárnyas nap szimbólum. A másik oldalán szent szöveg található, mely egy könyörgés Bait, Hathor és Akori istenekhez. A szöveg egy üdvözlettel zárul a világ szülőatyjához, a teremtő főistenhez. Ez az amulett szintén védő szimbólum volt az ősi Egyiptomban. Védelmet biztosított viselőjének mind a fizikai, mind a szellemi világban. A gnosztikus hitvilág egy furcsa elegye volt a pogány elemeknek és a keresztény gondolatoknak. A gnoszticizmus egy bonyolult szimbólumrendszer volt, mely egyszerre volt talányos és misztikus.

 

A görög ábécé hét magánhangzója

Ez a talizmán az egyik nagy kedvenc volt a görög kultúrában, mivel különösen kedvező hatásáról volt közismert. Az ábra a görög ábécé hét magánhangzóját tartalmazza. Különös hatású rezgéseiről azt tartották, hogy a vágyakat segít valóra váltani. Azt éri azonban csak a nagy szerencse, aki képes megfelelően kimondani mind a negyvenkilenc különböző hangzását a hét magánhangzónak. Minden egyes magánhangzónak ugyanis hét megkülönböztetett kifejezésmódja van. A hatások, melyekkel megajándékozta viselőjét a magánhangzó ábra, többek között a jó egészség, boldogság, siker minden téren, teljes védelem a betegségek és a lelki bajok ellen, és a felsőbb erők oltalma. A görögök úgy tartották, hogy a hét magánhangzónak van valamifajta kapcsolata a hét bolygóval, melyek hitük szerint a föld létéért felelnek.